Sose gondoltam volna, hogy valaha arról fogok írni, hogy mitől jó szinglinek lenni. De íme, megérett, jó nekem szinglinek lenni.
Mert bele tudom adni magam száz százalékban dolgokba (amikor kapcsolatban vagyok, sose tud száz lenni, legjobb esetben nyolcvan, a többi húsz mindig a kapcsolat...).
Mert ha nem akarok, nem borotválok. Legfeljebb olyan ruhát veszek, ami eltakarja.
Mert ha akarok, másfél órákat szépítkezem, pedikűr, manikűr, valkűr.
Mert nincs olyan, hogy ő ide menne, én oda. Ő ezt csinálná, én azt. Ő ezt enné, én azt. Ő filmet nézne, én olvasnék. Satöbbi.
Mert ha elpallom az összes pénzem ruhára (kütyüre, kocsmára, satöbbi), senki nem veszekszik velem. Maximum zsíroskenyér a menü egy ideig.
Mert a szex ünnep, ha csak ünnepnapokon jut belőle.
Mert jobban tudok figyelni mindenki másra.
Mert jó érzés szélesen és magabiztosan vigyorogni, amikor rákérdeznek: csak egyet?
Mert jön a nyár, és az egyéjszakák.

Na erre így még nem gondoltam,és azok se akiket ismerek. vagány...
hat furcsa.
remelem megtapasztalod majd mi a csalad. mert a kapcsolat lehet kivesz beloled, de a csalad ad.
majd meglatod.
Jön a nyár és egyéjszakák, majd egy-kettőre gyűlnek a ráncok is...és egyre kényelmetlenebbül érzed magad, nem találod életed értelmét. De a hormonok dolgoznak továbbra is, unsz megmosdani mert nincs akinek, hormongőz leng utánad és még inkább kerülnek az emberek...
Pedig unokák is simogathatnák arcodat...
KSznek: az unokák simogatása és a szingliség nem feltétlenül zárják ki egymást. A ráncok meg mindenképen gyűlnek...Az ember lánya, nem gondolkozik feltétlenül kapcsolatban, mert nem tart erre bárkit méltónak. Nem arról van szó, hogy valaki a szingliséget egy életen keresztül akarja, hanem, arról, hogy ennek az állapotnak is vannak pozitívumai. Amúgy az dobja rám az első követ, akinek még nem volt egyéjszakája.
Persze én is tévedhetek.
nem fasza. akkor sem.en mar unom.
A magányba bele lehet halni is. Én már belehaltam és sosem támadok föl újra... Vigyázz, ne kerülj ide. Az emberek pedig gecik, köpnek rá, hogy tulajdonképpen mi is van veled. Vajon a meghalásért ki a felelős???
KSZ, ha eddig valaki nem mondta el neked világosan: otromba, sértő és faragatlan vagy. És fölöslegesen ítélkező. És fekete-fehérben látod világot, tehát felszínes. Kb. ennyi rossz tulajdonság jutott hirtelen eszembe, de ha még sikerül valami, esküszöm, visszajövök és ideírom. Aki min. két bejegyzését olvasta eddig Nandyolnak, remélem, érti, miért nevetséges a hozzászólásod.
Akinek az első mondatból - minimum - nem jött át, hogy összetett és ezerarcú és tkp. kényszerhelyzet ez a szingliség, ha meg választott - hát fogódz meg, KSZ, kerülhet ember ilyen helyzetbe, alakulhatnak így a dolgok -, az felszínes. És akkor ahelyett, hogy köpőcsészévé válna, mert igen, BG, igazad van, kb. így néznek rá az emberek, s szar, kurvaszar, ezt Nandyol is leírta, s aki mindezt csak nem látja, csak ítélkezik, és kioszt, és tud mindenféle végleges tökéletes igazságot, mint KSZ... nem olvasok már vissza, jaj de felhúztál a glóriával együtt a fejed fölött, KSZ.
Kösz Réka! :) KSZ nagyon utálatos kommentet írt... a magányban (és minden más kívűlállóságban) az a rossz, hogy az emberek nem fognak rajtad segíteni. Talán 1-2 barát megérti (hány Igazi barátotok van?), de több mint bizonyos, hogy ő sem tud segíteni, tehát újra magadra maradsz. Nagy paradoxon. A magány megbénít és leépít s az a szar benne, hogy hiperérzékeny és félős leszel, ami újra megint eltávolít az emberektől. Ördögi kör, de senki nem fog rajtad segíteni. KSZ-nek talán abban azért igaza van -s ez a kegyetlen- hogy a magányt megérzik rajtad és pont ettől menekülnek el... miért? Egy magányos ember nem feltétlenül ijesztő jelenség, sőt -a magányán kívűl- miért félnek annyira tőle? Jó lenne ha kommentelne valaki olyan is, akinek már volt kapcsolata ilyennek, közeledtek hozzá magányos emberek.
B.G., most nagyon beletrafáltál, éppen ez a hiperérzékenység és félénkség, amivel most küzdök - pedig a szingliséget leszámítva legkevésbé sem nevezhetem magam magányosnak. Szerintem egy magányos ember attól ijesztő, hogy kétségbeesett, akár pozitív, akár negatív irányban. Érződik rajta, hogy nagyon akar és tudna ragaszkodni, de ha a másik ember ezt nem viszonozza olyan intenzitással, akkor nagyon maga alá kerül. Talán ennek a felelősségétől ijednek meg a többiek.
De segítség érkezhet, akkor, amikor az ember legkevésbé várná, onnan, ahonnan a legkevésbé számítana rá. Csak mond valaki valamit, amiből az ember hirtelen rájön, hülye volt, ha parázott, elvégre nem olyasmit vár a többiektől, amit ne érdemelne meg.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
RSS