álom

Álmomban egyetemista voltam, olyan helyen, amit mindennapi halandó csak az amerikai filmekben lát - pázsiton, fák között meghúzódó, 19. századi épületekből álló campus, ahonnan a diáknak legfeljebb akkor kell távoznia, ha új cipőt akar venni. A legtöbb jelenetben négyen voltunk, egy barátnőm, a pasija, no meg az én pasim, akiről álmomban tudtam, hogy velem egykorú, mégis a férfit láttam benne. Félhosszú vörös haja volt, néha kisimította a szeméből, ismertem a szüleit, ő is az enyémet, és valahol ott lebegett köztünk, hogy mi úgyis össze fogunk házasodni. Üldögéltünk a füvön, sütött a nap.

Utána felkeltem, bebugyoláltam magam hat réteg ruhába, elvergődtem a buszmegállóig a viharerősségű szélben, heringiádát játszottam a harmincason, hogy aztán besétáljak egy olyan épületbe, amitől minden jóérzésű építésznek vakbélfájdalmai támadnának, és ahol a növényzetet néhány cserép fikusz képviseli. És azon gondolkodtam, hogy ha pasit akarnék, nem férjhezmenés céljából, csak hogy ne felejtsem el, hogy nőből vagyok, van két jelölt, aki valószínűleg szívesen meginna velem valamit, hogy aztán másnap reggelre elfelejtse, hogy létezem - kár, hogy egyik sem vonz különösebben.