előétel

Itt olvasható néhány részlete, van és lesz még belőle több is, más is - majd a maga idejében szólok, hol keresse, akit érdekel.

bújkál

Vicces, amikor az emberben bújkál egy rakás célját nem találó érzés, olyan, mint a tárgyak, amiknek nem tudsz stabil helyet találni, rakod innen oda, onnan ide, folyton és mindenhol útban vannak. Én vagy másfél éve pakolászom ezeket, időnként azt hiszik, találtak maguknak valamit (valakit?), amire (akire?) rá lehet  akaszkodni, mint a fogasra, aztán elkerülhetetlenül a földön végzik mindig. Jövök, már megint itt vagytok, felszedem, arrébb teszem, meg is feledkezem róluk, aztán keresek valami egyebet és újra átesem rajtuk.

Nem tudok mit kezdeni veletek, drágáim, egyébbel vagyok elfoglalva, dolgozni kell, írni kell, államvizsgázni kell, nincs időm most a drámára (I don't need no drama). De tudjátok ezt nagyon jól ti is, csak mosolygok rajtatok, ahogy gondosan ügyeltek, nehogy belekeverjetek valami érzelmi gubancba, ahogy gondosan távol maradtok mindentől (mindekitől), ami (aki) reális, vagy realizálódhatna. Szeretem, amikor ilyen jól megvagyok az összes magammal.